végbe
végbe [e] igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a végbemegy, végbevisz címszókat.>
B. <Önállósítva, végbe- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott közlés nyomósítására, a szóban forgó igével egyértékű.> [Végbement az esküvő?] – Végbe [= igen, végbement].
