végezet
végezet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies)
1. (választékos) Vminek befejezése, vége. A kezdet és a végezet; a világ, az idők végezetéig. Minő szenvedélyek vezethették a kezdettől a végezetig? (Jókai Mór) || a. (régies) Végezetre: végül (1). Sok viszontagságot látott és szenvedett, Mignem végezetre partra verekedett. (Csokonai Vitéz Mihály) [Fiamat] végezetre elviszik katonának, háborúba megy, és ottan megölik. (Jókai Mór) || b. (nyelvtudomány, régies) Végződés (4). Az -on, -en függelék nem terjed tovább az igékben egy harmadik személynél, s azután az egész hajtogatásban semmi nyoma sincs, de igen sok van az ik végezetnek. (Vörösmarty Mihály)
2. (régies) Döntés, határozat, végzés. Lőn szörnyű végezet: „Legyen meg, amit kértél, Csak hogy hasznát ne vedd.” (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka, költői) Végzet, sors. Ti, fönn a menny kék tengerében Mosolyogva fürdő csillagok, Trónjához a szent végezetnek Olyan közel kik állotok, Melyik ragyog reményt szivembe …? (Petőfi Sándor)
