végzetes
végzetes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Nagyon súlyos következményekkel járó, végződő; szerencsétlen végű; tragikus. Végzetes esemény, hiba, kaland, tévedés, vállalkozás; végzetessé válik vmi; végzetesen tévedett. Nem az volt a legvégzetesebb csapás, hogy … A szicíliai hajóhad végzetes útjára indul. (Péterfy Jenő) || a. Olyan, ami nagyon szerencsétlenül is végződhet. Végzetes helyzet.
2. (régies) Döntő fordulatot hozó; sorsdöntő. A végzetes pillanat. Alszik az én szolgám, Etele hős, mélyen: | Most kell, hiu álmát hogy jobbra cseréljem, … Ejtenem őt tisztább, végzetes álomba. (Arany János) Életemnek ezen végzetes találkozása okozta, hogy ki kellett tanulnom a borbélymesterséget. (Krúdy Gyula)
3. (ritka, költői) Tragikus történelmű, szomorú sorsú. S be szép ilyen végzetes néppel Ugyanaznak tudni magunkat … (Ady Endre)
végzetesség.
