vékonya
vékonya főnév (személyragos) ..nyát; ..nyom, ..nyod, (..nyunk), (..nyotok), ..nyuk, (népies) véknya
Vkinek a vékonya: vki testének az utolsó oldalborda és a csípőcsont közötti része, a lágyék tája. Majd megszakad a vékonya; fáj, megdagad a vékonya; a vékonyába döf, üt vkinek. Csak únalom lakik nálunk: Most is bú és álom nyom, Jaj be fáj a vékonyom. (Csokonai Vitéz Mihály) S ugy nevetett Bence, hogy el tán nem ájult, – | De a két vékonya iszonyún megfájult. (Arany János) Megcsiklandozva véknyamat … tüstént nevetni kezdtem. (Kosztolányi Dezső) || a. Állat, főként ló hasa aljának érzékeny, oldalsó tája. Vékony volt a ló vékonya, minden pillanatban megtágult a terhelője. (Eötvös Károly) Feleletet sem várva, vékonyán nyomta paripáját. (Krúdy Gyula) A fiatal ló … kiugrott. A legény belevágta a sarkát a vékonyába. (Móricz Zsigmond)
