velejár
velejár tárgyatlan ige
1. <Vmely áruhoz, adásvételi tárgyhoz> mint kíséret v. ráadás hozzátartozik; az árába, az alkuba beleértődik. Az üveg velejár. Ez a kis sapka még velejár ráadásnak.
2. (átvitt értelemben) Velejár vmivel: vminek elemeként, tartozékaként, szokott következményeként v. szerves alkotórészeként mutatkozik. Ez már velejár embervoltunkkal. A szerelemmel velejár a csalódás. Az üzleteléssel velejár a kockázat. Csak az a baj, hogy már hűvösek a szelek, Néha egy kis hideg és dér is jár velek. (Csokonai Vitéz Mihály) A sátorozó vásárosokat ugyancsak gyakran meglopogatják. Az már velejár. (Tömörkény István)
velejárás.
