verekedő
verekedő [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki verekedik (1–3). Verekedő gyermek, legény; jól verekedő katona. Én vagyok az ő segéde, s ő a verekedő fél. (Jókai Mór) || a. Verekedős. Még a legverekedőbb, legingékonyabb …ember is tehetetlen, ha szemét behúnyja. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Ilyen személyre jellemző. Verekedő természetű.
II. főnév -t, -je [e] Általában verekedő személy. Szétválasztotta a verekedőket. || a. (bizalmas) Kül. háborúban harcoló személy. (elavult, sajtónyelvi) Régi verekedő: a közéletben hosszú idő óta szereplő, a visszásságok ellen fáradhatatlanul küzdő személy. [A csapatnál] nem maradt … igazi verekedőnek több kilencnél. (Mikszáth Kálmán) || b. (régies) Párbajozó személy. A vívómester derék verekedő volt, hanem annál rosszabb szónok. (Jókai Mór)
