veret [1]
veret [1] [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Elrendeli, meghagyja, hogy vki verjen (I. 1a), üssön vkit. A szomszédokkal verette a mostohafiát. || a. <Botbüntetést> kiszab, és végrehajtását elrendeli. Huszonötöt verettek rá a hajdúval.
2. Elrendeli, hogy vki beverjen v. felverjen vmit vhova. Patkót veret a csizmájára. Szöget veret a falba. Lovamra patkót senki nem veret. (Ady Endre) || a. Bilincsbe, láncra, vasra veret vkit: elrendeli, hogy vkit megbilincseljenek v. láncokkal megkötözzenek.
3. <állandósult szókapcsolatokban:> elrendeli, hogy vmit készítsenek, létrehozzanak. Hidat veret; pénzt veret. Ki gondolná, … Hogy épen e halmon verette sátrát | Honunk szerzője, diadalmas Árpád! (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Minek is kell fegyvert veretni | belőled arany öntudat? (József Attila)
4. (katonaság, bizalmas) <Vmely területet, helyet> nehéz tűzfegyverrel erősen, hosszabb ideig lő. Az ellenség verette a falut, az országutat.
Igekötős igék: agyonveret; beveret; elveret; felveret; félreveret; kiveret; leveret; megveret; összeveret; ráveret; széjjelveret; szétveret; végigveret; visszaveret.
veretés; veretett; verető.
