veszély
veszély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a helyzet, állapot v. lehetőség, amely kárral, bajjal, romlással v. elveszéssel fenyeget vkit, vmit; veszedelem. A veszély(ek) → nevetése; veszély fenyegeti a környéket; veszélybe rohan; → beleszalad a veszélybe; veszélybe dönt, sodor vkit, vmit; veszélyben van az élete; veszélyben a haza!; veszélyben → forog; elmúlt a dér és a fagy veszélye; veszélyen kívül van: nincs már veszedelemben; a beteg túl van a veszélyen: a gyógyulás útján van, már nem kell halálos veszedelemtől félni; veszéllyel jár vmi; veszélynek teszi ki magát; nem gondol a veszélyre; elhárítja a veszélyt; → kihívja a veszélyt; veszélyt hozhat rá; veszélyt jelent számára vmi: veszély(es) számára, veszéllyel fenyegeti vmi; veszélyt rejt magában vmi. Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély; Nem félek. (Berzsenyi Dániel) Új nap fényle reánk annyi veszélyek után. (Kisfaludy Károly) Uraim! a haza veszélyben van. (Kossuth Lajos) Az ember megérzi, ha veszélyek lebegtetik meg szárnyukat az élet fölött. (Móricz Zsigmond) Ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg, | s a folytonos veszélyben, bajban élő | vad férfiak … | nyugalma nyugtat. (Radnóti Miklós) || a. Kisebb bajnak v. kellemetlenségnek a lehetősége. Kerülni kell a félreértés veszélyét.
2. (jogtudomány) Véletlen kárból származható anyagi hátrány. Belemehet az üzletbe, de csak a saját veszélyére.
Szóösszetétel(ek): 1. veszélyérzet; veszélyhirdető; veszélykiáltás; veszélypont; veszélyteljes; veszélyzóna; 2. árvízveszély; életveszély; fagyveszély; kárveszély; tűzveszély; végveszély.
