vétel
vétel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (kissé régies, hivatalos is) Az a tény, hogy vki vmit kézhez vett, átvett. Leveled vétele után nyomban utána jártam a dolognak. Küldeményed vételét nyugtázom. || a. Hírnek meghallása és emlékezetbe vésése. A hír vétele után azonnal felhívtam telefonon.
2. Vminek vásárlás útján való (meg)szerzése, az a tény, hogy vki vásárlással jut vminek a birtokába. Kéz alatti vétel: már egyszer kereskedelmi forgalomban volt tárgynak, holminak az eredeti árnál rendsz. olcsóbban való megvásárlása. Gondolám, majd egy kis birtok Vételére pénzt szorítok. (Arany János)
3. Vásárlás útján szerzett vagyontárgy. → Alkalmi vétel; drága, jutányos, olcsó, szerencsés vétel. Ez a kabát szerencsés vétel volt. Ah, mily szerencse. – Milyen drága vétel. (Madách Imre) || a. (játék) Osztáskor kapott v. játék közben a megmaradt csomóból v. a talonból húzott lap(ok). Ez jó vétel volt.
4. (rádiótechnika) Az a tény, hogy vmely rádió v. televízióállomás adását vevőkészüléken fogni (fog [1] III. 2) sikerül, ill. ennek eredménye. A légköri zavarok miatt Varsó vétele tegnap nehéz volt.
5. (hivatalos) Vminek hivatalos hatáskörbe illesztése v. lajstromozásba való foglalása. Vmilyen → kezelésbe vétel; közkeresetbe, nyilvántartásba, zár alá vétel.
6. Az a tény, hogy vmivel – megmunkálási v. felhasználási szándékkal – foglalkozni kezdenek. A földnek művelés alá vétele.
Szóösszetétel(ek): 1. vételérték; vételösszeg; vételszámla; vételszándék; vételszerződés; vételüzlet; 2. adás-vétel; búcsúvétel; fejvétel; figyelembevétel; haszonvétel; igénybevétel; lélegzetvétel; mértékvétel; őrizetbevétel; részvétel; semmibevétel; tekintetbevétel; tudomásulvétel; utánvétel.
