veterán
veterán [ë-ë v. e-ë] főnév -t, -ok, -ja (kissé választékos)
1. Öreg, kiszolgált katona, háborút járt harcos; hadastyán. Veteránok szövetsége. A délceg veteránok … nevetséges hiúsága uniformisban lyukad ki. (Mikszáth Kálmán) Egyszerű emberek, többnyire kiszolgált katonák, … akik itt a veteránok egyletét alakították. (Krúdy Gyula) || a. Hosszabb ideje szolgáló, harcedzett, tapasztalt katona. Rastich veteránjai véres tusa után vetették vissza … honvédeinket. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vmely mozgalom régi harcosa, vmely szakma és foglalkozási ág egykori úttörője, régi művelője. A munkásmozgalom, a nyomdászok veteránjai. Menj, fáradt veterán! … Egy nemzet látta halálod. (Arany János) A napokban a magyar színészet egy nyolcvanhárom éves veteránját temették el. (Jókai Mór)
3. jelzői használat(ban) Veteránokból (1, 1a) álló, közéjük tartozó. Veterán csapat, had, század. A három veterán kompánia meghátrálása … Heistert is kihozta a hadvezéri nyugalmából. (Jókai Mór) Az anyának semmi feje foka nem volt csécsi …, s egy csöppet sem népszerű mostohaapja, a veterán katona tetőzte be a zűrzavart. (Móricz Zsigmond)
4. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki hosszabb időt dolgozott szakmájában v. foglalkozási ágában, és tisztes öregkort ért el. Veterán színész, újságíró. Kemény Zsigmond … átugrotta az ifjú irodalmat, s mint veterán író állt elő egyszerre. (Jókai Mór)
veteránság.
