viccel
viccel [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (kissé bizalmas)
1. Vicceket (1) mond; tréfál, élcel. Vmiről viccel; (régies) vkire, vmire viccel: vicceket csinál v. mond vkinek, vminek a rovására. Ugyan ne vicceljen! Egész este vicceltek. Csak vicceltünk – mondják a segédek, s iszkolnak a satukhoz, mert jön befelé a mester. (Gelléri Andor Endre)
2. Viccet (2) csinál vkivel; tréfál. Viccel vkivel. Vele nem lehet viccelni. Ne viccelj, hanem tedd vissza a gallért. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elviccel; kiviccel; megviccel.
viccelés; viccelget; viccelő.
