vidéki
vidéki melléknév és főnév
I. melléknév
1. Vidéken (3) levő, ott található dolog. Vidéki iskola, kórház, kultúra, lap, levegő, színház, város. Művészet! Téged a vidéki városokban … még mindig tisztelnek. (Krúdy Gyula) Tanár az én apám. Ha jár a vidéki | városban, gyermekek köszöntik ősz fejét. (Kosztolányi Dezső) || a. Vidéken (3) lakó, élő, ott működő <személy, csoport>. Vidéki fiatalember, közönség, orvos, tanár, társaság, (újság)író; vidéki rokonok. Röhögve ölelkeztek össze a folyosón, mint jó vidéki cimborák. (Kosztolányi Dezső) Hajtsd le a fejed, vidéki költő lettél. (Radnóti Miklós)
2. Vidéken (3) szokásos, rá jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Vidéki élet(mód), kedélyesség, közvetlenség. A vidéki élet olcsóbb és nyugalmasabb. || a. Vidékre (3) vonatkozó, azt illető, rá v. ott érvényes <dolog>. Vidéki árak, bajnokság. || b. (elavulóban, rosszalló) Ízléstelen, műveletlen, hangos, csiszolatlan <megnyilatkozás, személy>. Vidéki elegancia, gavallér, ízlés, modor, szellemesség; vidéki színvonal: alacsony sz.; vidéki íze van: nem elégíti ki teljesen a magasabb szellemi igényeket.
3. Vidéken (3, a) történő, onnan eredő v. oda irányuló dolog. Vidéki kiszállás, körút, levelezés, propaganda, tapasztalatok, út.
4. Vidékről (3) jövő személy, dolog. Vidéki hírek, látogató, megrendelés. Benne lesz … az egész történet a „vidéki hírek” rovatában. (Mikszáth Kálmán) Két vidéki vevő jött be: megálltak a boltajtóban, és csak bámultak rám. (Gelléri Andor Endre)
5. (jelzett szóként) A jelzőben megnevezett hely vidékéhez (2, a) tartozó, oda való <személy, dolog>. Kecskemét vidéki ember, nyelvjárás; Pest vidéki törvényszék.
II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e] Vidéken (3) lakó v. élő személy. (néha tréfás v. gúnyos) A jó vidékiek: <a becsületes, de hátramaradt, tapasztalatlan vidéki emberek megnevezéseként.> A vidékieknek szállást biztosítunk. A szomszédban a vidékiek már pakolnak a reggeli vonathoz. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): délvidéki.
vidékiség.
