viharos
viharos melléknév -an, -abb
1. Olyan <időszak>, amikor vihar (1) van. Viharos alkonyat, éjszaka, nap, reggel. Csonka falán, viharos éjfélkor, Boszorkányok nagy serege táncol. (Arany János) Ilyen átkozott nagy sárban, viharos éccakában csak nem zavarná ki az embert a vackából a Gazda, ha nem vóna rá ok. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <hely, tájék>, ahol vihar van v. szokott lenni. Viharos tenger. Ekkoron Isten erős kardját hüvelyébe taszítá, | S messze kinyúlt s markát viharos Tátrára vetette. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Viharokban (2) bővelkedő, viszontagságokban, meglepő fordulatokban gazdag. Viharos élet, múlt. Megnehezült az idők viharos járása fölötted Oh haza! (Vörösmarty Mihály) Viharos életfolyama alatt különös vonzódást tanusított a … hadsereg tisztjei iránt. (Csiky Gergely) A szemei alatt azok a ráncok … viharos évek jelei. (Justh Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, választékos) Szenvedélyes érzelmeket támasztó, ill. belőlük támadó, viharokkal (3) teli. Viharos gyűlés, jelenet; viharos taps, tetszés. Egy szombaton rendkívül forró, viharos nap volt a képviselőházban. (Kosztolányi Dezső) Néhány bolondos rím, amit nálunk senki se méltányol… viharos tetszést aratott. (Móra Ferenc) Viharos kacagásban törtek ki a diákok. (Móricz Zsigmond)
viharosság.
