világias
világias melléknév -an
<Az egyházival, ritkábban a vallásos jellegűvel ellentétben:> olyan <emberi magatartás, megnyilatkozás v. külső>, amely a nem papi személyekre, a világiakra (II. 1) jellemző, velük kapcsolatos. Világias erkölcs, felfogás, gondolkodás, nézetek, szellem. Péter-Pálkor kék reverendában váltak el egymástól. Egyikük sem gondolta, hogy ilyen világias öltözetben találkoznak. (Gárdonyi Géza) Én tovább tanultam Budapesten világi iskolában, világias kis tudományokat. (Kaffka Margit) || a. (ritka) Olyan <papi személy>, aki a világiak (II. 1) módján él, viselkedik, öltözködik. A plébánosuk világias ember.
világiasodik; világiasság.
