villong
villong tárgyatlan ige -ott, -tak, -jon; -ani (-ni)
1. (régies, irodalmi nyelvben) Huzamosabb ideig – de esetleg hosszabb-rövidebb megszakításokkal – fegyveres v. politikai harcban áll, viszálykodik vkivel, vmivel. A pártok örökösen villongtak egymással. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Küzd, viaskodik, vív. Már oda jött, hol erős Schedios villonga Tas ellen. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Veszekedik. Elég legyen! Már villongtok? Tudtam, hogy ez lesz a vége. (Nagy Lajos)
2. (elavult) Villog. Itt hol szörnyü halál villong a fegyverek élén, Hol nincsen kegyelem, nyomorúlt, itt kérsz-e kegyelmet? (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: összevillong.
villongó.
