viselet
viselet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az a cselekvés, hogy vmit ruhaként, díszként viselnek (1). A nadrág viselete ma már a nők körében is elterjedt. A sarkantyú viselete ma már nem divat. Áttért a külön kemény gallér viseletre. (Móricz Zsigmond)
2. <Vmely közösségben> az öltözködésnek hagyományos formában kialakult módja. Falusi, főúri, magyar, nemzeti, népi viselet. Megőrzi a régi viseletet. || a. Az ilyen jellegű öltözék. Nemzeti viseletben jelent meg az ünnepélyen. Podmaniczky Frigyes nemzeti viseletben lépkedett a Váci utcában. (Krúdy Gyula) Ahány falu, annyi viselet, hajszín …, szoknya, kendő. (Hunyady Sándor) || b. (régies) Öltözék, ruházat, ruha. Vénusz – Uránia … | Szennyetlen viseletben hoz két égi szövétneket. (Csokonai Vitéz Mihály) [Petőfi] viseletei mindig olyanok voltak, hogy aki meglátta, vele álmodott. (Jókai Mór)
3. (elavult) Viselkedés, magatartás. Az egész ház dicsérte Ákos viseletét. (Eötvös József) Honnét e haragos viselet, szilaj átok, irántam? (Arany János) || a. (iskolai, régies) Magatartás, magaviselet. Ekkortájt kezdődött az elemi … | „Kezet karba!” Engedelmesen | ültem, vártam; s jó viseletemért | óra végén a néni megdicsért. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): bajuszviselet; hajviselet; magaviselet; népviselet.
viseleti; viseletes; viseletű.
