visszaáll
visszaáll tárgyatlan ige
1. <Személy> előbbi helyére áll, előbb elhagyott helyére újra odaáll. Visszaáll az ablak mellé; visszaáll az ajtó elé. Megteszi a jelentést, és visszaáll a sorba.
2. (átvitt értelemben) <Vmely korábbi, rég(ebb)i állapot> újra bekövetkezik, újra valóság lesz. Visszaáll a harmónia. A háború után visszaáll a béke. Már javul az állapota, rövidesen visszaáll az egészsége. Vártam, mig … az ész hatalma, a szív gerjedelme Bátor haragod helyébe visszaáll. (Vörösmarty Mihály) Az ifjú megtört ereje … visszaállt. (Eötvös József)
visszaállás; visszaálló; visszaállt.
