visszafordít
visszafordít tárgyas ige
Általában ellenkező irányba fordít, térít.
1. <Járművet v. tovahaladó élőlényt, küldött tárgyat> kiindulási helyére irányít. Visszafordítja a lovát, a szekerét. A rendőr visszafordította a kúthoz érkező kocsikat. Az egész árurakományt visszafordították. Fordítja fakóját asszonyihoz vissza. (Arany János) [A székely] visszafordítja a szekere rúdját. (Jókai Mór)
2. <Tárgyat> megfordítva előbbi v. rendes megszokott helyzetébe, állapotába visszahelyez. A fordítva felakasztott képeket visszafordította.
3. Vmijét visszafordítja: arcát, fejét, tekintetét újra arra fordítja, amerre az előbb nézett. A zajra visszafordította tekintetét. Még egyszer visszafordítottam a szemem a … tücsökszós búzatarlókra. (Móra Ferenc) [A tehén] a nagy marhafejét visszafordította rám. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben is) <Ellene fordított fegyvert, taktikát, érvet> támadója v. az ellenfél ellen kezd használni. Visszafordította ellene az érveit. Visszafordította az ellenség fegyvereit. Hasztalan ijeszti a veszélyes úttal … Teste töredelmét hiába nagyítja: Mert Anikó a szót rá visszafordítja. (Arany János)
5. <Lefordított idegen nyelvű szöveget> újra az eredeti nyelvre fordít (le). Fordítsuk vissza ezt a szöveget németre. Gyakorlás céljából igen jó vmely lefordított szöveget visszafordítani.
6. (átvitt értelemben, ritka) <Beszédet> az előbbi tárgyra terel. Megint visszafordította a szót a maga bajára. A lányos anyák szívesen befordultak egy szóra a szomszédasszonyhoz …, hogy amaz is fordítsa vissza a szót a nénémasszony lányára. (Vas Gereben)
visszafordítás; visszafordítgat; visszafordítható; visszafordító; visszafordított; visszafordíttat.
