visszataszít
visszataszít tárgyas ige
1. (ritka, kissé választékos) Hirtelen mozdulattal előbbi helyére taszít, erős mozdulattal visszatol, visszalök vkit, vmit. Visszataszítja a fiókot, az íróasztal redőnyét. A bég visszataszította a kardját a hüvelybe. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos, rosszalló) Ismét régebbi nehezebb körülményei közé, rosszabb helyzetébe juttat, kényszerít vkit. Visszataszítja a kétségbeesésbe, a nyomorba, a proletársorba. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Személy v. együttes> gorombán visszautasít, elutasít vkit, nem fogadja be a maga körébe. Visszataszították mint nem hozzájuk valót. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Elriaszt, elrettent vkit. A valóságos nő, úgy, ahogy az élet véletlenei kialakítják, inkább megzavart, elrémített, visszataszított. (Kuncz Aladár)
visszataszítás; visszataszítható; visszataszított; visszataszíttat.
