visszavon
visszavon tárgyas ige
1. (választékos) Visszahúz (1). Visszavonta a kezét, nem engedte megcsókolni. Visszavonta lovának kantárját. [Hajnát] A délszaki tündér Gyengén visszavoná. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, régies) Szelíd erőszakkal rávesz vkit, hogy visszatérjen vhova; visszatérít, visszaterel. Holdvárynénak kellett őt visszavonni a társaság … centrumához. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi visszavon vkit: vminek a vonzó ereje arra készteti, hogy visszatérjen vhova. Robogva száguld a vonat előre, De vágyam egyre visszavon. (Reviczky Gyula)
3. (átvitt értelemben, katonaság) <Csapatot, haderőt> visszarendel onnan, ahova legutóbb küldték. A túlerő elől visszavonja csapatait. A fegyverszüneti szerződés értelmében a csapatokat visszavonták a folyó túlsó partjára. Négy gyalogezred magával sodort két lovasezredet is, a harmadikat meg az ezredes vonta vissza. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Vmely nyilatkozatot, megadott engedélyt, rendelkezést, jogot> érvénytelennek, semmisnek nyilvánít. Visszavonja az ajánlatot, állítást, engedélyt, engedményt, ígéretet, indítványt, intézkedést, a megbízatást, parancsot, rendelést, rendelkezést, sértést, törvény(javaslato)t, (szabadság)jogokat, (adott) szavát, vádat, vallomást. Visszavonta, amit mondott. II. József halálos ágyán visszavonta csaknem valamennyi korábbi intézkedését. A parancsnok … halaványan és reszketve visszavonta vádját. (Vajda János) Mikor … leköszöntem az állásomról, küldöttséget vezetett hozzám, hogy vonjam vissza a lemondásomat. (Móra Ferenc) Noha a kliensek visszavonták panaszukat …: a Kamara mégis törölte tagjai sorából. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, régies) <Meghatározott céllal vkinek átengedett v. vhova beadott szellemi tulajdont> visszavesz. Ohajtanám nevemet visszavonni a szerkesztésből. (Arany János) Volt Petőfinek egy népszínműve …, amit ő maga jónak látott az előadás előtt visszavonni. (Jókai Mór)
visszavonat; visszavonható; visszavonó; visszavont.
