vitézkedik
vitézkedik [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. (régies) Katonai szolgálatot teljesít, vitézi életet él; katonáskodik. Beállhattok a lovag úr zsoldjába, s vitézkedhettek az ő zászlói alatt jó pénzért. (Jókai Mór) || a. (régies) Vitéz (II. 1) módjára, vitézül, bátran viselkedik; harcol, küzd. Csak jó kedvéből is Vitéz próbálni indul; Holott sebesedik, Öl, fog, vitézkedik, Homlokán vér lecsordul. (Balassi Bálint) Volt … idő, midőn végszorultságban magyar hölgyek vitézkedtek. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. gúnyos) Szájhősként viselkedik; hősködik, hetvenkedik. Csak a kocsmában vitézkedik. Itt vitézkedel, De hadnagyunkat gyáván elhagyád. (Vörösmarty Mihály) Alfréd csak a totalisateur terén vitézkedett. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vhol vmely módon szerepel, helytáll, dolgát végzi. Na, hogy vitézkedtetek a vizsgán? Nem nagyon vitézkedett: nem nagyon állta meg a helyét, nem igen tett ki magáért.
vitézkedett; vitézkedő.
