vízszintes
vízszintes [ë; z-sz] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] Olyan irányú, helyzetű, mint a nyugvó víz felszíne; a függőlegesre merőleges. Vízszintes repülés; vízszintes helyzet, irány, vonal. A rohanó vonat mentén vízszintes irányban szakadt az apró hó. (Krúdy Gyula) Vili vízszintesen feküdt, a mennyezetre bámulva. (Kosztolányi Dezső) Az ifju fák tövén | acélkék köd lebeg vízszintesen. (Radnóti Miklós) A rajzoló fiatalember … nyugodt, a gépies mozdulatokkal vízszintes vonalakat húzott. (Nagy Lajos) || a. (mértan) A függőlegesre merőleges. Vízszintes tengely, vonal. || b. (földrajz) Vízszintes tagoltság, tagozódás: a szárazföldek partvonalának tagoltsága, tagozódása öblök és félszigetek váltakozása által.
2. Vízszintesre (állít) v. vízszintesbe (hoz) vmit: vízszintes helyzetbe (á. v. h) vmit.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (mértan) Vízszintes (I) egyenes, vonal. Húzz, szerkessz merőlegest a vízszintesre!
Szólás(ok): (tréfás) nem fog vízszintesen meghalni: olyan nagy gazember, hogy (még) akasztófán fogja végezni.
vízszintesség.
