víztölcsér
víztölcsér főnév
1. A víznek forgó mozgása, ill. ennek következtében fölfelé szélesedő, örvénylő bemélyedése; örvény. A fuldoklót a víztölcsér lehúzta a fenékre.
2. Forgószél által a magasba szívott tölcsér alakú víztömeg. Égig érő víztölcsérek vették körül a hajót. A forgószél … víztölcsérré alakul át. (Jókai Mór)
3. (történettudomány) Tölcsér, amelyen át kínvallatáskor vizet töltöttek a vádlott szájába. Ő maga rendezé, miket kell fokozatosan alkalmazni: a hüvelykszorítókat …, a víztölcsért, végre az utolsó kínszert [= kínzó eszközt] vették elő. (Jókai Mór)
víztölcséres.
