vőfély
vőfély főnév -t, -ek, -e [ë, e], (régies, tájszó) vőfél, vőfény (népies)
Az a rendsz. fiatalabb férfi, aki a vőlegény, ill. a menyasszony megbízottjaként a vendégeket a lakodalomra hívogatja, és a lakodalommal kapcsolatos teendők irányítója, kül. a népi szokások, tréfák rendezője. Kedvcsináló, köszöntő, vendéghívogató vőfély; a vőfély vendéghívogató pálcája. Amaz élces falusi vőfélben, ki egész lakodalmas népet mulattat furfangos ötleteivel, a magyar nemzet vígjátékírója veszett el. (Arany János) Brummog a bőgő, … Fenékig issza a vőfély a bort. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): vőfélybokréta; vőfélybot; vőfélyfogadás.
vőfélyi; vőfélykedik; vőfélység.
