vonatkozás
vonatkozás főnév -t, -ok, -a (választékos)
Általában a vonatkozik igével kifejezett viszony; az a tény, hogy vmi vonatkozik vkire, vmire.
1. Tárgyi, szellemi, logikai kapcsolat; összefüggés. Az irodalom gazdasági, politikai vonatkozásai; vonatkozásba hoz vmit, vkit vmivel, vkivel; vonatkozásban van vmivel. Sértés, … ha egy költőnek olyan tulajdonát dicsérik, ami nincs semmi vonatkozásban a Parnassussal. (Jókai Mór) E sorok írója, ki megtartott valamit azokból a vonatkozásokból, melyek egykor a diákifjúsági mozgalmakhoz fűzték, felszólítást kapott … (Ady Endre) || a. Vmely vonatkozásban: vmely tekintetben, vmely szempontból. Abban v. ebben a vonatkozásban; más, némely vonatkozásban. Nincs minden vonatkozásban igaza.
2. Utalás, célzás, hivatkozás. Erre a pontra, a korábbi rendelkezésekre vonatkozással: *… hivatkozva, utalva; … Némi vonatkozásnak vevé szavaimat az asztalon fölrakott oldalszalonnákra. (Jókai Mór) A szerző gondolt arra, hogy átdolgozza [a tanulmányokat], kihagyva belőlük az aktuális vonatkozásokat. (Babits Mihály)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
vonatkozási; vonatkozású.
