vonszol
vonszol tárgyas ige -t, -jon
1. <Folyton megakadó, nehezen mozgatható, súlyos tárgyat, magával tehetetlen élőlényt, személyt> erőlködve, húzva visz, hurcol vhová. Partra vonszolták a köveket. Az ökrök vonszolják az igát. Karjuk követ, ércet | izzadva vonszol. (Kosztolányi Dezső) || a. <Mozgó állat v. gép vmely beléakadt élő testet> nehezen maga után húz. Maga → után vonszol. A villamos hosszú darabon vonszolta az elütött áldozatot. Az autó több méternyire magával vonszolta a kutyát. A száguldó mén lerántja … a lábáról, s sebes futtában maga után vonszolja a porban. (Jókai Mór) || b. Vonszolja magát, testét v. tagjait: fáradtan v. nagy üggyel-bajjal jár, halad. Alig vonszolja magát: alig tud járni. Nagy bajjal vonszolta magát Tihamérnak előle. (Vörösmarty Mihály) Elhaladt az utolsó koldus mellett is, aki mankójával éppen arra törekedett, hogy az úttestre vonszolja magát. (Krúdy Gyula) Szeretném megkérdezni, emlékszik-e még Eszter néném Seres Marcira? Aki miatt az ura egy éjjel összetörte, úgyhogy nyögve vonszolta magát hozzánk. (Móricz Zsigmond)
2. Vkit, vmit erőszakkal magával hurcol (vhová). A támadók magukkal vonszolták a megtámadott férfit. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit unszolással, rábeszéléssel magával visz, elcsal vhová. A barátját is magával vonszolta a bálba.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely terhes, nyomasztó, kellemetlen lelki, szellemi tartalmat> teherként cipel magával. Az emberek még sokáig vonszolják a régi előítéleteket. Én régi, régi jobbágy-őseim, | Hát éltek még? Jaj, hány rossz éven át | Vonszolja még a csüggeteg utód Sötét parancsok konok csapatát? (Tóth Árpád)
Igekötős igék: átvonszol; bevonszol; elvonszol; elővonszol; felvonszol; hazavonszol; kivonszol; levonszol; odavonszol; végigvonszol; visszavonszol.
vonszolás; vonszoló; vonszolódik; vonszolt; vonszoltat.
