vörhenyeges
vörhenyeges [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] verhenyeges [ë-e-e-ë] (tájszó)
Vöröses, vörösbe hajló színű v. vöröses foltokkal tarkított; vörhenyes (3). Vörhenyeges égalj. Rőt színű bozót, verhenyeges növénygubanc [= növényekből álló gubanc], amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék lucfenyő. (Jókai Mór) Kissé vörhenyeges szőke volt. Nem vörös, csak vörösbe hajló szőke. (Gárdonyi Géza) Kerekded fején tapogatta rövidre nyírt, vörhenyeges haját. (Krúdy Gyula)
vörhenyegesség.
