vörösség
vörösség főnév -et, -e [ë, e] veresség [ë-ë] (többes számban ritka)
1. A vörös (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vörös szín. Az arc, a haj vörössége; a vér vörössége. || a. Alkalomszerűen v. csak foltokban jelentkező, múló jellegű vörös szín; pír. A seb környékének vörössége. Hirtelen vörösség futotta el arcát. A lázas gyermek mellén gyanús vörösség jelent meg. A tapasz szélein túl terjedő mérges vörösség mutatta, hogy a seb gyulladásban van. (Jókai Mór)
2. (elavult) Vörheny. A kis fiam verességbe esett, de szerencsésen átment rajta. (Tompa Mihály)
