vulgáris
vulgáris -an, -abb
1. (választékos) Általános, közönséges, (hét)köznapi; általánosan ismert, közismert; köz-. (nyelvtudomány) Vulgáris nyelv: <a középkortól kezdve a latin nyelv háttérbe szorulásáig> vmely európai nép, nemzet nyelve, amelyet a polgárság, ill. a parasztság beszélt <a műveltek nyelvével, a latinnal ellentétben>; vulgáris példával él. A vulgáris nyelvek irodalma versenyre kelt a klasszikus irodalmakkal. || a. (választékos) Egyszerű, kevésbé művelt emberekre jellemző v. hozzájuk alkalmazkodó, igazodó; népies, népszerű. Vulgáris fejtegetés, kifejezésmód; vulgáris latin(ság): az irodalmi latin nyelvtől eltérő, népies, beszélt latin nyelv, az újlatin nyelvek alapja; vulgáris magyarázat; vulgáris módon magyaráz (vmit). || b. (választékos, rosszalló) Közönséges, alantas, parlagi(as), útszéli, pórias, durva. Vulgáris beszéd, kifejezés, viselkedés. Lihegések nesze hallatszott át, a vulgáris szerelem halk és ütemes zenéje. (Babits Mihály)
2. (tudományos nyelvben v. választékos) A valóság, a tények összefüggéseit, a jelenségek bonyolultságát helytelenül, mesterségesen, gépiesen leegyszerűsítő s ezzel meghamisító; alacsony színvonalú, leegyszerűsített, tudománytalan. Vulgáris esztétika, esztétizálás, filozófia; vminek vulgáris értelmezése, magyarázata; vulgáris marxizmus: meghamisított m., amely a valóságot leegyszerűsítve, nem dialektikus és nem materialista módon magyarázza; vulgáris materializmus: a XIX. sz. közepén keletkezett filozófiai áramlat, mely a társadalom jelenségeit a dialektikus materializmussal ellentétben bizonyos fiziológiai folyamatok alapján magyarázza; vulgáris módon érvel.
