zajong
zajong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani (-ni)
1. <Rendsz. több személy, tömeg> hosszasabban, tartósan lármázik, zajt csap, kiáltozik; zajog. A mulató társaság egész éjjel zajongott. A gyerekek mindig zajonganak az udvaron. Közelítnek a törökök, Vérszomjukban zajongva. (Kisfaludy Sándor) Ki mer zajongni, míg Maróti szól? (Vörösmarty Mihály) A betyárok egyszerre zajongani kezdtek. (Móricz Zsigmond)
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Rendsz. több személy, tömeg izgalmában, felháborodásában, türelmetlenségében, megdöbbenésében> nyugtalankodva, hangosan elégedetlenkedik, zúgolódik, lázong. Egykor zajongtak egymás ellen, Most más idő jár, más a szellem. (Gyulai Pál)
