zakatol
zakatol tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <Gép, gépalkatrész, némely jármű> működésével, mozgásával egyforma, tompa kattanásokból összetevődő, ütemes zajt kelt. Zakatol a traktor, a varrógép, a vonat. A hadra kelt sereg társzekerei napokon át zakatoltak a körutakon. (Kosztolányi Dezső) A lokomotív kerekei lassan nekilódulnak, aztán hangosan zakatolni kezdenek. (Karinthy Frigyes) A soffőr kivezette az autót a garázsból a kapu elé, s az ott zakatolt már. (Nagy Lajos)
2. <Személy rendsz. vmely géppel, szerkezettel foglalkozva> ilyen zajt idéz elő; hangosan, zavaróan zörög. A gyerekek örökké zakatoltak a játékvonatokkal. || a. (elavult) Kapun zörget, dörömböl. Váltig zakatoltam, nem eresztettek bé. (Arany János) Benézvén a kulcslyukon, látja, hogy többen vannak odabenn, s elkezd zakatolni. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Szív> vadul ver, erősen dobog. A szív … zakatolt, fútt. (Tolnai Lajos) Szívünk nyugtalanul zakatol, mint hajszolt szerkezet. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Zakatol a feje: fejében erős lüktetést érez.
4. (1945 után) <Szabadban, főleg utcán> többedmagával összefogózkodva, jókedvet kifejező játékos körtáncot lejt, miközben a „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” kezdetű dalt énekli. Jertek ti is zakatolni! A felvonulás szüneteiben a fiatalság zakatolt.
zakatoló; zakatoltat.
