záporoz
záporoz tárgyatlan ige -ott, -tak, -zon (csak 3. személyben) (választékos)
1. <Eső> sűrűn, bőven esik. Jégeső záporoz. || a. (alany nélkül) Záporeső esik. Milyen erősen záporoz! || b. (ritka) Az ég, a felhő stb. záporoz: hull a zápor. Az égiháborúval terhes felleg … záporoz, tüzel. (Csokonai Vitéz Mihály) Menésünk szaladásra változott, midőn a még permetező ég … záporozni készült. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) Gyors egymásutánban, sűrűn, hevesen, záporként hull, esik, zúdul. Egymásután záporoztak az ütések. (Kosztolányi Dezső)
záporozás; záporozó.
