záradék
záradék főnév -ot, -a
1. (jogtudomány, hivatalos) <Jogszabálynak, törvénynek, rendeletnek, szerződésnek v. vmely más okiratnak a szövegében>, vmilyen külön kikötést, rendelkezést, megállapítást tartalmazó, többnyire külön bekezdésbe foglalt kiegészítés, rendsz. a szöveg legvégén. Érvényesítő, érvénytelenítő, hitelesítő v. hitelesítési záradék; (régies) szentesítő v. szentesítési záradék: az a szokásos forma, mellyel az uralkodó a törvényt szentesíti; végrehajtási záradék: záró rendelkezés, amely meghatározza, hogy a törvény végrehajtására mely hatóság hivatott; záradékban kiköt vmit; záradékkal él; záradékkal ellát vmit.
2. (ritka, választékos) Vmely beszéd, írásmű befejezése (után hozzátoldott megjegyzés). Záradékul megjegyezte, hogy…; záradékul még csak egy szót szeretnék mondani.
3. (építészet) A boltozat legmagasabb találkozási pontja. A záradék faragott köve.
záradékos; záradékú.
