zárókő
zárókő főnév
1. (építészet) A boltív v. boltozat utolsónak behelyezett, legfelső, a többinél nagyobb és rendsz. díszesebb, ék alakú köve, amely az összefutó bordákat v. boltíveket bezárja. A zárókő Nagy Lajos király címerét mutatja. || a. (ritka) Nagyszabású, közérdekű építkezés befejezését jelző díszesebb, rendsz. ünnepélyesen az építménybe illesztett kő. Csak épp a zárókőbe kell még beleilleszteni – mint ahogy monumentális paloták zárókövébe szokás – egypár históriai aktát. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek betetőzése, az, ami nélkül vmi nem teljes, hanem hiányos, befejezetlen marad(na). Ez a könyv életművének záróköve.
Szóösszetétel(ek): zárókőletétel.
záróköves.
