zavarodottság
zavarodottság [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (ritka)
A zavarodott (3) melléknévvel kifejezett (lelki) tulajdonság, állapot; zavart lelkiállapot; zavar [2] (3). Zavarodottságában azt sem tudta, mit tegyen. Nem tudta leplezni zavarodottságát. Igyék kend még – kínálja a pálinkát, a zavarodottság elhárítása szempontjából. (Tömörkény István) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) A zavarodott (3b) melléknévvel kifejezett kóros lelkiállapot; elmezavar, háborodottság. Magatartásában a zavarodottság jelei mutatkoztak.
