zavartság
zavartság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
A zavart (2, 2a) melléknévvel kifejezett tulajdonság, (lelki)állapot; vminek zavart volta; zavar [2]. Beszédének, tekintetének, viselkedésének zavartsága. Valami furcsa zavartság látszott rajta. Zavartságában csak habogott. Leplezni igyekezett zavartságát. Bocsásson meg levelem zavartságáért. (Petőfi Sándor) Sehogy sem ment a fejébe a gazda sápadt arca és zavartsága. (Mikszáth Kálmán) || a. (orvostudomány, légkörtan) Elmebetegségekkel kapcs. tünet, amely a tudatműködés csökkenésében, a tájékozottság és az érzékelés hiányosságában, a beszédkészség és a cselekvőképesség meg nem felelő voltában mutatkozik. Hallucinációs zavartság.
