zendülés
zendülés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a zendül igével kifejezett történés, (hang)jelenség, ill. tevékenység.
1. (választékos, hangutánzó) Az a tény, hogy vmi (meg)zendül. A kürtök, trombiták zendülése; muzsika zendülése. || a. (ritka, választékos) Tömegben keletkező kiabálás, lárma, olykor lótás-futással kísérve. S ha szekere [Pompeiusnak] Csak feltünék is, nem kezdétek-e Köz zendüléssel olly örömkiáltást, Hogy pandalainak [= partjainak] viszhangzásira, … | Megreszketett ágyában Tiberis. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Az egész várban nagy zendülés lett, mindenki rohant a várfalakra, még a kukták is, hogy lássák a pogányt. (Móricz Zsigmond)
2. (rosszalló) Vmely szervezeti fegyelem alatt álló kisebb csoportnak, kül. katonai alakulatnak olyan megmozdulása, melynek során a csoport megtagadja feletteseinek az engedelmességet, és fegyveres ellenszegülésre is hajlandó. A fegyencek, a katonák, a tengerészek zendülése; a zendülést elfojtják, leverik, megtorolják. Mind e közt féltette Philó, hogy tábora belső | Zendűlés által megbomlik. (Vörösmarty Mihály)
3. <A kizsákmányoló osztályok tagjainak szóhasználatában rosszalló:> a tömeg elégedetlenségének, indulatának kitörése; felkelés, lázadás. Zendülés támad; zendülést támaszt; zendülés tör ki. A zendülés győzött. A zendülést leverték. Zendűlés | lappanga mindenütt, s csak ő [= Gertrudis] vala a gyűlöletnek tárgya. (Katona József) [Párizsban] ekkor ütött ki a júliusi zendűlés. (Eötvös Károly) A szabadság és béke pártja csak a [zsarnok] halála utáni zendülésben ragadhatta magához a hatalmat. (Karinthy Frigyes) || a. (ritka, régies) Zajos forrongás, háborgás, rendzavarás, zűrzavar. Oly lármát, zendűlést, viadalt beszélek, Amilyet nem láttam miolta csak élek. (Csokonai Vitéz Mihály) Ami a királyi palotában csak rendetlenség volt, valóságos zendüléssé fajult a város többi részében. (Kemény Zsigmond)
zendüléses; zendülési.
