zenés
zenés [e] melléknév -en [e]
1. Zenével történő, zenével kísért. Zenés darab; zenés ébresztő ←; zenés takarodó ←; zenés felvonulás, kirándulás, mise, sétahajózás. Händelt, a híres zeneköltőt, egy kisvárosi zenés mise után kérdé a pap, hogy tetszett neki a zene. (Vajda János)
2. Olyan <szórakozóhely>, ahol zene van, ahol zenélni szoktak. Zenés eszpresszó, étterem, kávéház, mulató, színház. Zenés helyre nem jártak, és gyászkarszalagot hordtak. (Hunyady Sándor)
