zökkent
zökkent [e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. (ritka, hangutánzó) Okozza, előidézi, hogy vmi zökkenjen (1). Egy kiálló kő nagyot zökkentett a szekéren.
2. <Nehéz terhet, súlyt> hirtelen vhova letesz v. lök. Helyére zökkenti a ládát. Földre zökkenti a teli zsákot.
3. (átvitt értelemben) Hirtelen vmilyen állapotba juttat vmit, vkit. Rendes kerékvágásba zökkent: a) egyszerre visszatérít vkit megszokott életmódjához, szokásaihoz; b) <vmely cselekvést, történést> egyszerre visszatérít megszabott folyamatába, irányába. Más kerékvágásba zökkent: <beszédet> hirtelen más tárgyra térít át. Az alispánék közbejötte más vágásba … zökkenti a beszédet. (Vas Gereben) Maga akart valamit mondani – szólt Novák, hogy a párbeszédet kerékvágásba zökkentse. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: belezökkent; félrezökkent; hátrazökkent; helyrezökkent; kizökkent; mellézökkent; visszazökkent.
zökkentés; zökkentett; zökkenthető; zökkentő.
