zöngétlen
zöngétlen [e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül (nyelvtudomány) Olyan <beszédhang>, amelynek keletkezésekor a hangszalagok nem rezegnek. Zöngétlen mássalhangzók. A t zöngétlen foghang.
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (nyelvtudomány, ritka) Ilyen mássalhangzó. A zöngétlenek hangváltozásai.
zöngétlenség.
