zörgés
zörgés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
A zörög igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vki, vmi zörög. A fegyverek, a kocsi, a láncok zörgése. Társa zörgésére felébredt. A városban nem szenvedték az olyan mesterembereket, akiknek zörgéssel kellett dolgozni. (Mikes Kelemen) Az utca macskafejes kövezetén süketítő zörgéssel egy teherautó száguldott végig. (Babits Mihály) S a távoli, vad szekerek | zörgése lerázza a fák | maradék levelét. (Radnóti Miklós)
Szólás(ok): (tájszó) ismeri a zörgést: ismeri a dörgést.
Szóösszetétel(ek): kocsizörgés.
