zuhé
zuhé mondatszó és főnév (bizalmas, hangutánzó)
I. mondatszó
1. <Egész hosszában elvágódó ember v. vhonnan leeső, vmibe beleeső ember, állat v. nagyobb tömegű test, anyag zuhanásának utánzására.> Akkor aztán, zuhé, egész hosszában elvágódott. A híd leszakadt, és zuhé, a kocsi a vízbe zuhant! A gyerek eldobta a követ: zuhé, az egyik ablaknak vége. Iszonyú robajjal a tó vize átront. Zuhé! le a völgybe …! (Jókai Mór)
2. <Ütés, főleg bottal, ököllel történő ütés hangjának utánzására:> durr!, puff! Felemelte a botot, és zuhé, lesújtott vele az áldozatra. Zuhé, lekent neki egy pofont. Zuhé, a hátára!
II. főnév -t, -ja
1. Hirtelen lezúduló bőséges zápor, zivatar. Olyan zuhé volt, hogy bőrig áztunk.
2. (ritka) Hirtelen támadt lármás, tömeges verekedés. A nagy zuhéban mindent összetörtek.
