züllött
züllött melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely erkölcsi romlottságánál fogva kiszakadt a tisztességes emberek közösségéből, és ez rendsz. meg is látszik rajta; erkölcsileg elaljasult. Züllött alak, család, csavargó, ember, fráter, társaság. Nagyobb bolond énnálam nincsen itt, | bölcsebb a züllött kártyás, a hajós, | ki a viharra bízza kincseit. (Kosztolányi Dezső) A nagy zsenik közt sok züllött ember volt. (Babits Mihály)
2. Az ilyen személyre jellemző, vele kapcs. <állapot, magatartás>. Züllött viselkedés. Tizenegy züllött életet élő nő került a rendőrség kezére. (Nagy Lajos)
3. A teljes felbomlás jeleit mutató <állapot>. Az intézmény züllött állapota.
züllöttség.
