zsalu
zsalu főnév -t, -ja, (ritka, régies) zsalú
1. Ablakra, ajtóra, szellőzőnyílásra kívül rászerelt, ablak- vagy ajtószárnyhoz hasonló, rendsz. fából készült berendezés a világosság és a levegő behatolásának szabályozására; leeresztett állapotban egymást zsindelyszerűen, részben fedő, nyitva pedig egymással párhuzamos, vízszintes helyzetű keskeny lapokból, lécekből áll. A zsaluk résein beszüremkedett a napsugár. Kitárja a zsalukat. Eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. (Krúdy Gyula) Áll a régi ház még, zöld zsalúja | mögött halkul anyám mélabúja. (Babits Mihály)
2. (műszaki nyelv) A zsaluzásnál használatos, fából készített forma egyik deszkája.
Szóösszetétel(ek): zsaludeszka; zsalutábla.
zsalutlan.
