zsellér
zsellér [ë v. e] főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e], (népies) zsöllér
1. (történettudomány) Olyan jobbágy, aki egy nyolcad teleknél kisebb úrbéri földön gazdálkodott, ill. akinek egyáltalán nem volt telke. → Házatlan zsellér. A hazát a legnagyobb veszedelem fenyegeti. Olyan nagy veszély, hogy ha az bekövetkezik …, még a zselléreket is úgy fogják elhajtani rabszíjon. (Móricz Zsigmond)
2. (1945 előtt) Föld nélküli mezőgazdasági munkás; mezőgazdasági proletár. Szolgaságának a tudata a fejébe vágódik; lám, aki gazda, még a maga mulatságára is így rendeli ki a zsöllért. (Tömörkény István) Nyár-éjszakán a grófi szérün … Koldus, rossz álmú zsellér ébred. (Ady Endre) Az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): zsellérasszony; zsellércsalád; zsellérember; zsellérfiú; zsellérgyerek; zsellérkéz; zsellérkonyha; zsellérlakás; zsellérleány; zsellérmunka; zsellérsors; zsellérviskó.
zselléri; zsellérség.
