zsémbes
zsémbes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (tájszó) zsimbes [ë]
Olyan <személy>, aki kedélyállapotánál, természeténél fogva ingerlékeny, minden apróságon fennakad, mindenért zsémbel, pöröl, veszekedik; zsörtölődő, dohogó, morgó. Zsémbes feleség, vénasszony, vénember. Ne légy már olyan zsémbes. Zsémbes asszony Júdit … | Nincs inyére semmi; szüntelen veszekszik, Átkozódva kél és szitkozódva fekszik. (Arany János) Majd … hálával gondolsz vissza a te vén zsémbes nénédre valaha … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Ilyen emberre jellemző, tőle származó. Zsimbes szavakba tört ki György fráter. (Kemény Zsigmond)
zsémbesedik; zsémbesség.
