zsinegel
zsinegel [e-ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Zsineggel kötöz vmit. A postán szállított csomagot erősen zsinegelik. || a. (tárgy nélkül) (ritka) A raktárban zsinegel.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (ipar) Zsinegel (vmit): vmely bútor- v. épületfán, ill. vmely falon festékbe mártott, kifeszített zsineggel egyenes vonalat húz. A léceket zsinegeli. A hátsó műhelyben zsinegel.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (ipar) Zsinegel (vmit): <kárpitos vmely párnázott bútor rugóit> zsineggel sorra összeköti. A rekamiét zsinegeli. A mester éppen zsinegel.
Igekötős igék: megzsinegel; összezsinegel.
zsinegelés; zsinegelhető; zsinegelő; zsinegelt; zsinegeltet.
