zsoldos
zsoldos melléknév és főnév
I. melléknév
1. (történettudomány, rendsz. rosszalló) Nem hazafias érzésből v. vitézi becsvágyból, hanem csak fizetségért, zsoldért gyak. idegen uralkodók, hadvezérek seregében katonáskodó <személy, csoport>. Zsoldos csapatok; zsoldos kapitány, katona. Johanna erejét megtörheti könnyen, Mert hada csak zsoldos idegen jobbára. (Arany János) Most úgy villant át rajta, hogy ő egy zsoldos kapitány, aki az ostromlott vár úrnőjébe szerelmes. (Móricz Zsigmond)
2. (katonaság) Olyan <személy, csoport>, aki, amely nem általános hadkötelezettség alapján teljesít katonai szolgálatot, hanem toborzáson önként vállalkozik arra, hogy meghatározott ideig katona lesz. Zsoldos haderő. Az 1920-as években Magyarországnak is zsoldos hadserege volt. || a. Ilyen alapon vállalt, teljesített <katonai szolgálat>. Zsoldos katonáskodás.
3. (rendsz. rosszalló) Zsoldos (főleg 1) katonához tartozó, vele kapcsolatos, rá jellemző. Zsoldos szellem. S a zsoldos szablyák ezrein Győz a kor szelleme. (Bajza József)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (katonaság, történettudomány, rendsz. rosszalló) Zsoldos (főleg 1) katona. Az idegen zsoldosok dúlták, fosztogatták hazánkat. Kardot fogott s harcolni méne, Mint hitvány zsoldos. (Madách Imre) Pénzen fogadott idegen zsoldosok voltak. Nem a várat mentek védeni, hanem hogy zsoldot kapjanak. (Gárdonyi Géza) Kiélnek bennünket az német zsoldosok, hát itt a jó mód, hogy visszaadjuk nekik az kölcsönt. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) Pénzért idegen érdekeket szolgáló, a maga becsületét eladó személy; bérenc. Az imperialisták zsoldosai nem zavarhatják meg építő munkánkat.
zsoldosi.
