ADÓ
ADÓ, (ad-ó) mn. tt. adó-t. Aki valamit ad. Rendesen csak az illető tárgy nevével öszvetéve divatozik. Isten, lelketadó és lelket visszavevő úr. Jókay. Hálaadó ember, gyermek, számadó tiszt, juhász. Továbbá némely igekötőkkel: kiadó násznagy; eladó leány, akit már férjhez lehet adni; jegyeseket öszveadó pap.
