ALMA
ALMA, (alm-a) fn. tt. almát, tb. almák. 1) Köz ismeretű, s igen sok faju gyümölcsnem, melynek ötrétü magtartója hússal van köröskörül bevonva. Vad, szelid, oltott alma. Nyári, őszi, téli alma. Piros, kormos, czigány alma. Bőralma, birsalma. Apró, fontos, aranyalma. Édes, borizű, savanyú alma. Addig uszkál az alma, mig el nem merül. Km. Alma nem messze esik fájától. Km. Három alma, meg egy fél, kérettelek, nem jöttél, Népd. Az ifjuság arany alma, nehéz megőrízni. Km. Későn érő alma szokott sokáig tartani. Km. Beleharapott a savanyú almába, azaz kelletlen nehéz munkába kapott, megízlelte a roszat. A tiltott almára sokkal többen vágynak, (nitimur in vetitum). Km. Piros alma is gyakorta férges. A szép alma is gyakran savanyú. Km. Szelid almának van becsülete. Km. Az almának is szépét kötik föl, a czégéres gazembereket akasztják föl. Km. A tiltott alma jobb izű a többinél. Km. Őtet is megcsalta a kígyó almája. Km. 2) Átv. ért. almához hasonló némely termények. Földi alma = burgonya, disznóalma. 3) A férfi nyakcsomója: Ádám almája. 4) A magyar királyi ékszerek egyike, melyet koronázáskor a horvátországi bán szokott vinni. 5) Több helységnév törzse.
Palóczos ejtéssel: aoma, auma, óma. Egyezik vele a csuvasz: olma, magyar tájejtéssel is: olma, a lat. malum, a hellen: μηλον, a török-tatár: elma, alma, finn: omena. V. ö. ALM.
